Hanghullámok

amikor kitör a nevetésem

én alatta maradok

egybefog a testem

idegen szigetként nézi ahogy

távot mér a hullám

a szigeten homokot faragok

szélből a váz, rajta

cserepek a szemcsék

füldíszekkel ékesített

ablakok

hajam összefont függöny

kéken csillog a vízben

forró bőrömből

csokoládét szürcsölnek

a selyemszálak

mikor elhagynak

szigetkék kacajok

régi anyák és apák

távoznak a hangba