Között

hétvégén az erdőben

a kérgek mentén

hagyjuk a fájdalmat

megismerik a fák

a színes

nyomokat

törzsüknek döntve

úsztál

óceán-mély

ereimben

holnap

fent leszünk

még

rongyokban és mezítláb

a kikövezett tetőn

lila

lila

zöld

zöld

lila

lila

zöld

zöld

zöld

zöld

te is hallod?

hallod ahogy

eszembe jut

amikor

kibogozod a láncom

és leoldod a nyakamról

fehér és fényes

kileng

az ezüstbe zárt

üveggömb

elakad a fekete

bőrfonál

ujjaid közt

megfeszül nyakamon

az ér

felold a bőrlánc

az ezüstben az üveg

elmozdul

már hallom,

hogy sötét lilák

talpunk alatt

a cserepek

de még

még húzod a bőrszíjat

a nyakláncon

még szorítod

csuklód

a vörös rongyok

közé

lilazöld

lilazöld

lilazöld

lilazöl

lila

te is hallod?

hallod, ahogy

meghúzódik a vonal

a város és a sebek

között