Neked

az erdőben,

ahonnan jössz,

meztelenek a fák

és hangok laknak

sűrű hajukban

ott színes állatok

élnek

és magasra törő

karcsú gombákat

esznek

ott mindig

csendesek a vizek

és a halak átlátszódnak

felszínükön

a lényekre mind

te figyelsz

őket magadhoz szólítod

és végigsimítod arcukat

minden este,

mielőtt eléri lábad

az álom

a fűszálakra fekteted

magad:

lombokban

égdarabok