Vénusz

felsír

megreped az agyag

cseppek gyűlnek

a vonalak közé

minden víz és sár

testébe húzza önmagát:

vékony sárburok alatt

szakad a gondolat

kiemelkedik

agyagdarabok csapódnak

lassan a vízbe:

fedetlen testében

szerkesztetlen adat

összeér

talp és iszap

áttetsző hálózat

fonja a bokák köré

hangtalan magát

és a testtől alig távolabb

a légbe áramlik

a víz